Magyarországon a lelkibetegeknek a gyógyulásra semmi esélyük sincs.
A magyar egészségügy mozgatórugója a gyógyszergyárak kezében van.
A betegségre attól függ, milyen gyógyszert adnak, hogy melyik gyógyszergyár látogatója tette az orvos (főorvos) számára a legkedvezőbb ajánlatot.
Az orvos attól függően kap prémiumot, hogy egy adott gyógyszert hány páciensnek állít be.
Hiába mondja a beteg, hogy egy gyógyszer neki bevált, ha a kórház más készítményben érdekelt.
A pszichiáter a betegével a kötelező viziten kívül csak hálapénz ellenében találkozik, egy "hogy van?" kérdés erejéig.
Hol alkalmaznak ma pszichoanalízist?
Mikor beszélget a pszichiáter a betegével?
A kezelés tényleg csak a gyógyszeres zacskók hajtogatásából áll?
Az egyik pszichiátrián festeni kellet. Na végre! Valami!
De a végén még a nevünket sem kellett ráírni. Másnap a szemetesben voltak a "művek".
Tényleg ez lenne a XXI. századi modern orvoslás?